Akin nem fogott az idő szele
Találkoztam egy bácsival, ki öreg volt nagyon.
Egy bácsi, ki birkát legeltet a mezőn télen-nyáron.
Most ősz van.
A bácsi okos volt, igazi furkosbotja bolt.
A bácsin nem fogott az idő szele,
S a tudás megmaradt benne.
Még mindig tudja óra nélkül, mennyi az idő,
Nem kell neki iránytű, hogy hazataláljon ő.
Felnéz a csillagokra, s tudja merre menjen.
Nem kell neki televízió, melyben időjárást mondanak,
Hisz ránéz a hold udvarára, s tudja két nap
Múlva az eső arat.
Ezzel a bácsival ismerkedtem össze én, s pedig
Már nem vagyok kicsi, úgy éreztem olyan ő,
Mint egy mesebéli jövevény.
1994. szeptember 22. |