A Titkok köve
Részletek a meséből:
Élt egyszer egy kislány bent a fekete erdőben. Olyan erdő volt ez, ahol még a madár se maradt meg szívesen. Sűrű volt, sötét és áthatolhatatlan. Ez a kislány mégis itt éldegélt már kiskora óta. Úgy az ötödik esztendejében járhatott. Árva volt már egyéves kora óta. Az itt élő állatok, növények voltak a barátai, az otthona, velük játszott, ők tanították meg mindenre. Vadászni, csendben járni, fára mászni. Ezt a kislányt úgy hívták, hogy Mómóka. Szép hosszú barna haja, ragyogó kék szeme…….
2. Fejezet: Az elvarázsolt erdei tündérek
Egyszer, nagyon régen történt még az üknagypapám is csak kis manópalánta volt, amikor megesett ez a szomorú történet. Ez a történet azóta is szájról-szájra jár. Így szól:
Amikor még csak boszorkányok, tündérek, koboldok, és különféle manók éltek az erdők és mezők világában, akkor a mezei tündérek gyönyörű virágok közt, a tavi tündérek víz alatti szivárványbuborékokban, az erdei tündérek pedig meseszép dús zöld füvű völgyekben laktak, a tölgyerdők mélyén. A boszorkányok ronda népsége viszont mindenütt ott ólálkodott. Nem nyughattak. Erdőkön-mezőkön- vizek felett egyaránt. Az erdei tündéreknek olyan különleges képességük volt, hogy sötétben is kitűnően láttak, és szemük nappal úgy ragyogott akár a gyémánt. Ezt irigyelték tőlük a boszorkányok, ezeket a gyémánt szemeket…...
3. Fejezet: Az ezüstherceg
Mómóka és Manó leértek egy barlangi tóhoz.
· Innen a láthatatlan lépcsőkön megyünk tovább. Fogd meg ezt a láncot, és bízd rá magad bátran. Nem félsz?
· Nem.
Mómóka nem félt semmitől, hiszen az erdőben nőtt fel. Nekivágtak a láthatatlan lépcsőknek, melyeknek senki sem tudta, hogy mitől lettek láthatatlanok. Még a csintalan koboldok fedezték fel egyszer véletlenül. Játszottak az erdőben, és egyszer csak belepottyantak egy lyukba, és pont ide a barlangi tóhoz estek le. Először megszeppentek egy kicsit, aztán felocsúdtak és csodálkoztak, hogy milyen varázslat nyomán nem zuhantak a folyóba. Aztán az egyik kobold zsebéből kiesett egy kő, és nagyot koppanva megállt egy pár koboldcentivel arrébb. Felálltak a kis koboldok és elkezdtek szépen óvatosan, lépegetni, majd felfedezték az egész lépcsőrendszert. Később térképet is rajzoltak róla, mert rajzolni azt nagyon szépen tudtak.
A lépcsők egy tágas alagútba vezettek. Mómóka elejtette a láncot, amit a Manó adott neki és utánanyúlt, de ahogy fel akarta venni a föld megmozdult alatta, és kinyílt egy titkos ajtó, mely mögött homályos út vitt be a sűrűbe.
· Manó nézd mit találtam, egy titkos ajtó.
· Ez bizony a boszorkányok titkos varázskertjének az egyik bejárata. Ha jót akarsz magadnak, akkor nem kívánkozol oda be. Még ha kíváncsi vagy, akkor se. Nem sok jót hallani róla.
· És ha megtudhatnánk, hogy mit csinálnak itt a boszorkányok, hátha már rég elfelejtették az átkot, és már nem is gondolják komolyan. Hátha feloldanák, ha szépen megkérjük őket?
· Ne reménykedj Mómóka, a főboszorkány a legzsémbesebb az összes között. Még ha a fiatal palánták el is fogadnák, a főboszorkány áldó szava nélkül nem tud megszűnni az átok. És a főboszorkány már öreg, ezért sietnünk kell, hogy mihamarabb megtaláljuk a kulcsot az átok feloldásához. Mert, ha az öreg boszorkány rosszul érzi magát, akkor lehet, hogy lassan átváltozik lidércfénnyé, és bolyongani fog a láp felett. Akkor már nem tudja soha többé feloldani az átkot. Gyere siessünk! Máskülönben meg elfognak, és belőled is boszorkányt nevelnek…..
5. Fejezet: Manó útnak indul
A gyémántot, melyet még a sárkány sem tudta hová lett a föld alatti mesevilágban, senki sem találta, vagy csak majdnem. Így lassacskán mindenki letett arról, hogy valaha is megszűnik az ellenségeskedés a tündérek, koboldok, manók, sárkányok és boszorkányok között. Mert ezek a büntetések bizony ellentéteket szítottak mesevilág lakói között. De a 300 év csak letelt, még ha örökkévalóságnak is tűnt sok kis lény számára. És ekkor történt, hogy egy fiatal kis Zöld manó böngészte mesevilág könyvtárát, és ott rábukkant egy poros könyvre. Ebben volt leírva a szomorú történet, és úgy gondolta, talán ő megpróbálhatná megszerezni a titkok kövét. Vagy legalábbis megkereshetné. Amint egyik nap rendszeres délutáni felfedezőútjára indult, nem vette észre, a határvonalat, és betévedt a sárkányok birodalmába. Innen nem volt kiút annak, aki egyszer belépett. Ott is termett azonnal két sárkányfióka, és becipelte a nagy százfejű sárkány színe elé.
· Hát te ki vagy? És hogy merészelsz az én földemre így hívatlanul belépni?
· Nagyon sajnálom, kedves 100 fejű sárkány véletlen volt, nem szánt szándékkal akartam idejönni, hidd el! Kérlek, ne bánts, nagy feladatot kell teljesítenem.
Az öreg sárkánynak felkeltette az érdeklődését ez a kis fürge Zöld manópalánta……
6. Fejezet: A tündérek
Zöld Manót elrepítette a sárkány a tündérek földjére. Ahogy elbúcsúztak a sárkányfiókától, csönd ülte meg a tájat. Felhangzott egy csilingelő nevetés. Zöld Manó elindult a hang irányába.
· Hahó tündérek!!
Innen-onnan nagyon óvatosan aranyhajú tündérek bukkantak fel, és kíváncsian szemlélték a látogatót. Egyikük odalépett Zöld Manóhoz…….
Manó elérkezett utolsó állomásához, mielőtt felment volna a földfelszínre. A koboldok labirintusa egy manónak rejtélyes és kiismerhetetlen volt. Manó először kétségbe volt esve. De aztán eszébe jutott, hogy egyszer régen még a papája mesélte, hogy a koboldok labirintusában úgy ismerheti ki magát a legjobban, ha elszavalja a koboldmondókat, és aszerint megy. Igen ám, de már elfelejtette, hogyan is kezdődik. A vége már eszébe jutott, meg a közepe is. De tudta jól, ha nem a teljes szöveget mondja, akkor nagyon el fog tévedni. És ki tudja hány meseszázad után kerül ki újra a labirintusból. Leült, és törte kicsi fejecskéjét. El is szundított kicsit. Aztán hirtelen felriadt. Eszébe jutott……
8. Fejezet: A hármas út, és a fatündér
Innen mindannyian tudjuk, hogy mi is történt. Ugye? Zöld Manó feljutott a felszínre, ahol azonnal találkozott Mómókával, és onnantól együtt folytatták útjukat……
9. FEjezet: A Vörös Tó, a Vörös Hattyú
Zöld Manónak eszébe jutott, amit az Ezüstherceg mondott neki az út elején. El kell mennie a Vörös-tóhoz. És most, hogy nála van a Fatündér térképe, ezzel biztosan eljuthat oda is. Elővette hát, és fürkészte, hátha meglátja rajta a tavat. Mómóka kíváncsian nézte, hogy mit csinál Zöld Manó.
· Mit keresel Zöld Manó?
· A Vörös Tavat. El kell oda mennünk. Az utam elején találkoztam az Ezüstherceggel. Azt mondta, hogy mindenképpen menjek el oda, és találkozzak a Vörös Hattyúval. Tőle fogunk kapni egy olyan varázssípot, amivel az Arany és Gyémántherceget tudjuk hívni. Ők fognak segíteni még nekünk, ha szükségünk lesz rá……...
10. Fejezet: A Sziklás Hegység szelleme
Az eső megállás nélkül esett, ezért hát behúzódtak egy nagy tölgy alá. Amikor elállt az eső, megkeresték a fatündértől kapott térképen a sziklás-hegységet és nekivágtak. A Sziklás-Hegységhez végig kővel kirakott út vezetett. A szellem csak éjszakánként volt látható és a legmagasabb szikla tetején üldögélt. Szomorúan nézte mesevilágot. Lassan négy mese évszázada várta, hogy valaki felkeresse, és a segítségét kérje, de mindhiába. Csak múltak a napok, majd a meseévszázadok sorra. Hej de szomorú ez- gondolta magában a szellem. Hogy már senki sem mer nekivágni megkeresni a titkok kövét…….
12. Fejezet: Hova lett a titkok köve?
Egyenesen mentek, ahogy az Aranyherceg mondta ameddig csak lehetett. Majd egy útkereszteződéshez értek, és ott jobbra fordultak. Leszállt az est, ciripeltek a tücskök, és vészjóslóan susogott a sás. Bűz terjengett a levegőben, és nyirkos, sűrű köd ereszkedett egyre jobban le a mocsárra. Mómókáék féltek, így megfogták egymás kezét és úgy mentek tovább. Beszélni nem is mertek egymással. Csöndben, óvatosan lépdelve haladtak előre. Már szinte semmit se láttak, akkorra volt a köd. Már egy bogyóórája bolyongtak a mocsárban, amikor Manó meglátott egy aprócska fényt balra, és arra mentek tovább. Hamarosan kitisztult a levegő körülöttük, és egy háznál lyukadtak ki…….
13. Fejezet: A titkok köve visszakerül a helyére
Teljes sötétség borult a barlangra.
· Miért nem világítanak a kövek Manó?
· Azért Mómóka, mert hajdanán született egy olyan törvény mely szerint, ha valaki megszerzi a titkok kövét, akkor senki, de senki nem segíthet neki, még a kőbe zárt tündérek sem.
· És az nem baj, hogy én itt vagyok veled?………
Kedves Gyerekek!
Várom véleményeiteket a meséről az alábbi e-mail címre.
Szerkesztő: Telkes Henrietta; E-mail cím: Imola_83@hotmail.com
Várom sok szeretettel az érdeklődőket, kicsiket és nagyokat egyaránt!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
